"A mai hastánc gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak vissza az időben, mint ahogy azt sokan gondolják.

Története nem a török szultán háremében kezdődött, célja pedig nem a férfiszívek rabul ejtése volt. Mai létjogosultságának, népszerűségének sokoldalúsága az oka, hiszen mindenki megtalálhatja a benne rejlő lehetőségek segítségével azt, ami neki pillanatnyi élethelyzetében megfelel, boldogságához leginkább hiányzik. Harmónia, életerő, testformálás, erotika...

A tánc végigkíséri az emberiség történetét. 26000 évvel ezelőtt készült barlangrajzok árulkodnak arról, hogy ezt a művészeti ágat már akkor is gyakorolta az ember. Sok rituálé összetevője volt, pontosabban lehetett maga a rituálé. Az ismétlődő ritmusos mozdulatok eljuttathatják az embert abba az állapotba, amelyben egyesülni tud isteni lényével, melyben megszűnik minden egyéb és a táncos eggyé válik a tánccal, a test a lélekkel. Dinamikája felébreszti a szunnyadó energiákat, az életerőt. A mozgásra való fókuszálás kiszakítja az embert a környezetéből és magasabb szintű belső tudatosságot alakít ki benne. A külső szemlélőre pedig hat a táncos kisugárzása, pozitív energiája.

A természetben élő embernek a tánc a mindennapok része volt. A mai civilizált ember a táncot szórakozási lehetőségként, vagy a társasági élet egyik formájaként éli meg. Néhány kultúrában azonban a tánc a mai napon is a test, a szellem és a lélek gyógyítójaként funkcionál. Kapocs a földhöz, erősíti a közösségi összetartozást és út a spirituális élmény felé. A tánc, mint a lélek szimbolikus nyelve, a megváltozott tudatállapot előidézésével megkönnyítheti a stressz leépítését, felgyorsíthatja a szervezet öngyógyító folyamatait. Az embert szellemre, testre és lélekre osztó határok föloldódnak és integrált egészként egy magasabb szintű tudatosságot hoznak létre, megsokszorozva a létezést tápláló forrásokat. S. A. Jackson, Csíkszentmihályi M.

Már 5000 évvel ezelőtt, Alsó és Felső Egyiptom egyesítése idején készültek feljegyzések arról, hogy a király, Szemti is táncolva imádkozott a teremtőhöz.

Az egyiptomi társadalomban a tánc rituális jellege elhalványult és inkább a szórakozás, szórakoztatás eszköze lett. A Hold és a természet változásaival összekapcsolt női istenek helyét a Nap jellegő férfi istenek vették át. A társadalom elsődleges célja már nem a közösség élelemmel való ellátása, az élet folytonosságának biztosítása volt, hanem a területvédő és területszerző háborúk sikere.

A templomok nagy részéből kiszorultak a papnők. A jómódúak már nem táncoltak, hanem inkább hivatásos táncosokat hozattak a házukhoz. A gazdagabbaknál gyakori volt, hogy állandó személyzetként művelt zenész és táncos szolgákat tartottak saját maguk és vendégeik szórakoztatására. A XVIII.dinasztia idején élt Neb Amon síremlékéről megtudhatjuk, hogy az Indiából vándorló, ma is létező zenész-táncos gavazzi törzs elődei már (i.e.1500 körül) Egyiptomban voltak. Sokak szerint őket tekinthetjük a mai hastáncot megalapozó egyik legfontosabb tényezőnek."